Napi ige - 2020. november 21.

(11) „Mert megjelent az Isten kegyelme minden ember üdvösségére…” (Titusz 2,11–15)

Megjelent az Isten, megmutatta magát nekünk. Az élő Isten folyamatosan jelen van az ember számára, csak az ember értelme és szíve nem nyitott arra, hogy ezt észrevegye. A teremtett világ, a történelem, a lelkiismeret, a valódi művészet folyamatosan utalnak a mindenek Urára, az élő Istenre. Isten megjelenik ezekben az úgynevezett „általános kijelentésekben”. 

Megjelent az Isten, egészen konkrétan megmutatta magát nekünk, miután sokféleképpen szólt a próféták által, a legkonkrétabban egyszülött Fia által szólt hozzánk (Zsidókhoz írt levél 1,1). Jézus Krisztusban testet öltött az Isten. Jézus Krisztusban bebizonyította az Isten, hogy Ő van, megmutatta, hogy Ő milyen, és megváltotta az Ő népét. Isten szava ugyanis mindig szabadító tett. Isten az egyetlen, aki amit mond, azt azonnal és isteni hatalmával cselekszi is. A 19. zsoltár ihletetten szól Isten általános, konkrét és legkonkrétabb kijelentéséről.

Megjelent az Isten kegyelme. Isten mindig úgy jelenik meg, hogy megmutatja hatalmát, Úr voltát. De Isten hatalma mindig kegyelmes népéhez. Isten hatalma a megváltó, szabadító szeretet hatalma. Ez az egyetlen hatalom, amely a bűn, a halál, a gonosz hatalmát is képes megtörni. Jézus Krisztusnak adatott minden hatalom (Máté 28,18), hogy Isten kegyelmét isteni hatalmával érvényesítse, és bennünket megváltson. Isten megjelenése mindig hatalmasan kegyelmes jelenlét, szabadítás az ember számára. Ez a hatalom lehet ítéletté is a hitetlenség felett. Nekünk azonban csak arra van mandátumunk, hogy ezt hirdessük: Megjelent az Isten kegyelme!

Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. Az üdvösség az élő Isten jelenléte az életünkben, amelyből minden körülmények között áldás fakad. Az üdvösség: a legfőbb jó (Filippi 1,23). Az üdvösség az örök élet bizonyossága, amely beragyogja ezt a földi életet. Azt írja a mai Ige, hogy minden ember üdvösségére jelent meg az Isten kegyelme (11). Soha nem tehetjük elmélet, teológiai vita alá, hogy itt a „minden ember” mit jelent. Ugyanakkor merjük komolyan venni az üdvösség ígéretét, magunkra és másokra nézve is! Kezdjük mindig onnan, hogy ez rám nézve reménység, és hitben járva üdvbizonyosság. Aztán folytassuk azzal, hogy a „minden ember” számomra az enyémeket jelenti, a szeretteimet; azokat, akik között élek; könyörögjek értük, és bátran tegyek bizonyságot előttük mindenkor. Mi mindenkire csak reménységgel tekinthetünk, nekünk mindenki felé bizonyságtevő szolgálatunk van. A többi a szuverén Isten cselekvése, és Ő mindent jól intéz.

Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, és akik számára felragyogott a Krisztus (Efezus 5,14), azok újjászületnek, minden törékenységük és gyarlóságuk ellenére is (2Korinthus 5,6), mássá lesznek, megtisztulnak az Istennek kedves életre (12–15). Már megújultunk, de majd akkor tisztulunk meg teljesen, ha a mi Urunk Jézus Krisztus visszajön, és teljessé teszi rajtunk a megváltás művét. Ezért várjuk a mi boldog reménységünket! (13)

Jób 12

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!


Megosztom: