Az Úr szabadítást adott népének, hiszen Ő vonult népe előtt (4,14), amikor Debóra prófétanő ideje alatt, Bárák vezetésével, legyőzték Jábín, kánaáni király hatalmas seregét, amelyet Sisera vezetett (4,1–6). 

Lám, itt előttünk áll egy prófétanő, Debóra, aki most éppen Isten népének vezetője is. Isten férfiakat és nőket, mindenkor egyaránt felhasznált, akarata és jótetszése szerint, szabadító tetteinek hirdetésében és megvalósításában. Olyannyira, hogy Bárák, a hadsereg vezetője fontosnak tartotta, hogy Debóra prófétanő maga is elkísérje őt az ütközetbe, saját dicsőségének csorbulásával sem törődve (4,8–9). Milyen nagy tekintélye lehetett Debórának!

Az Úr szava bátorítja Isten népét végig, ebben a harcban: Ő ad bátorítást, vezetést, indítást, kiválasztott embereket, amikor Őáltala kész a szabadítás: „Ezt parancsolta az Úr…”; „…kezedbe adom…”; „…az Úr vonul előtted…”; „…az Úr pedig megzavarta Sisera hadát…” (4,6–15). Az Úr elkészítette a szabadulást népe számára. Itt azonban egy őket sanyargató „Siserahad”-tól ad nekik szabadulást; ám a valódi és örök szabadítást, a valódi ellenségtől, a bűn, a halál, a gonosz hatalmától, Jézus Krisztusban adta nekünk.

Ez azért is fontos, mert Isten, Jézus Krisztusban nemcsak a valódi és örök szabadítást ajándékozta nekünk, hanem Jézus Krisztusban megmutatta a szabadítás Őneki kedves módját is: Jézus Krisztus nem másokat ölt meg, hogy szabadítást szerezzen, hanem Ő maga halt meg érettünk, hogy örök szabadulást adjon nekünk, minden halálos gyarlóságtól, amitől hemzseg ez a történet is. 

Isten szabadítására szorul itt mindenki, egyikünk sem különb a másiknál. Isten népe nem tért meg igazán, csak nyögött és sóhajtozott az Úr előtt, amikor belefáradtak abba, húsz esztendő után, hogy mások sanyargatják őket (4,3). Micsoda kegyelem, hogy Isten mégis könyörült rajtuk, érdemtelenül!  Jábín, kánaáni király ugyancsak tele van gyarlósággal, aki csak a seregében, az erejében, és a hadseregparancsnokában, Siserában bízik és keményen sanyargatja Isten engedetlen népét, nem is tudva semmit arról, hogy Isten ítélő eszközei ebben, de csak addig, amíg az Úr engedi; és Ő nem engedi ezt végképp. Nem is beszélve Jáélról, a kéni Héber feleségéről, aki orvul, csellel, kegyetlenül megöli a bennük bízó, alvó Siserát, így szerezve győzelmet… Döbbenetes a jelent: A kimerült, kiszolgáltatott Sisera oda menekül védelemért, ahol békességet és biztonságot remél (17), és ott ölik meg (18–21). Kiben bízhatunk? 

Isten valódi szabadítására szorul itt mindenki. Isten győzelmet szerez, de Jézus Krisztusban! Őbenne bízhatunk, és a győzelem is csak akkor áldott győzelem, ha Jézus Krisztust követve kapjuk azt ajándékba az Úrtól. Csak ezen a győzelmen van áldás. Isten megalázott és halálra ítélt minden másfajta győzelmet; hiszen emberi, ideigvaló, halálos, megtérésre hívó győzelem az (24).