A szó gondolatból fakad, a gondolat valamilyen „bölcsességet” hordoz, a bölcsesség pedig a lélekre, a „szívre” vall, ahogy Jézus mondja, miszerint a szív teljességéből szól a száj (Máté 12,34). Milyen szívvel szólunk, miféle bölcsességet képviselünk, miszerint szólunk és élünk? 

Az Ige világosan fogalmaz, amikor kétféle bölcsességet különböztet meg: a felülről való, krisztusi bölcsességet (17), valamint a testi, földi, gonosz bölcsességet (15). Bizony ebben a megkülönböztetésben már eleve ott figyelmeztet az üzenet, miszerint a gonosz bölcsesség is bölcsességnek tűnhet, vagyis elkápráztathat, brillírozhat, lehet zseniális, lenyűgöző és mégis gonosz, kártékony, életveszélyes. Soha életemben nem hatott meg senkinek a tehetsége, még a zsenialitása sem, sőt gyanakodva inkább félelemmel töltött el az ilyen emberek „sugárzása”, még nagyobb aggodalommal pedig az, ahogy sokan leborulva csodálták őket. Bonhoeffer mondta: a világ nagyjait gonosz erők veszik körül. 

A testi bölcsességről még árnyaltabban szól mai Igénk. Aki kesereg, irigykedik, viszálykodik, zűrzavart kelt, önhitten dicsekszik, ügyes trükkökkel – az igazságra hivatkozva – ejt át másokat, annak bölcsessége nem felülről való, hanem földi, testi és ördögi (14–16). Magam is önvizsgálatot tartottam ezekben! Egyre inkább imádkoznom kell, hogy a kesergés, a keserűség, a megkeseredés ne legyen úrrá rajtam, mint a testi bölcsesség idősödő kísértése, hanem a feltámadott Úrba vetett hitből fakadó öröm és reménység legyen mindenkori indulatom, és ezt adhassam tovább másoknak is! Fiatalon az önhitt, határtalan dicsekvés; idősen a megkeseredés, mint a testi bölcsességek megnyilvánulásai, kísértenek bennünket.

A felülről való bölcsesség: tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalmas, gyümölcstermő, nem részrehajló, nem képmutató (17–18). Összegezve: „Mindent bölcs szelídséggel tenni!” (13) Akit Jézus Krisztus újjászült, az mer szelíd lenni. A szelídséghez ugyanis felülről való erő kell, Istentől kapott biztonság, bizonyosság és nyugalom. Jézus Krisztusban adatik nekünk a szelídséghez szükséges erő, amely egyben minden boldogságunk forrása, amely egyedül képes másokat is boldoggá tenni, hiszen boldogok a szelídek, békeszeretők, mert ők öröklik a földet (Máté 5,5). 

A felülről való bölcsesség: a feltámadott Jézus Krisztus. Ő a mi bölcsességünk, Őáltala vagyunk mi is bölcsek, Istennek kedves módon, mint akik az Isten országát építhetik. Mi nem a magunkéi, hanem az Úréi vagyunk! (Róma 14,8)